millarca világa, vagy mi

De a motoros lányok élete nem csak játék és mese, hallottatok már a gonoszról, a csúf, szúrós éjszakai hidegről, mely nem csak az ember szívébe tud fúródni, de a motoros lány lábain leledző zsírsejtecskéket is égető jéggé dermeszti? Mert hiába a kordura dzseki, vesevédő, kesztyű, sisak és a sál, valahogy a combom mindig védtelen marad. Egyetlen oka ennek az a fejlövésem, mely szerint a kordura/bőrgatya korlátoz a mozgásban, hiába a meleg és védelem ígérete. Ezzel persze mindig csak akkor szembesülök, amikor éjszaka hazaindulva elfordítom a kulcsot, én meg a jéghideg, nyirkos nyeregbe csúszva várom, hogy a blokk bemelegedjen, miközben a hengerek bordáin zongorázok kesztyűs ujjaimmal. Menet közben a szél jeges lehelete belekapaszkodik a farmeromba, csak amíg a lábszáramnál csatát veszt a forró blokknak köszönhetően, a térdemet még védi a térdvédő, viszont combom az övé, mohón veti rá magát.

Most azonban eljött az a történelmi pillanat, amikor is a kedvenc (mivel egyetlen) öcsém kapott a munkahelyén egy túraboltba szóló ajándékutalványt. Mivel a testvérem a legjobb esetben is csak a tengerszint alatt fekvő kocsmákig szokott eltúrázni, felajánlotta nekem ezt az cetlit. Ekkor ölelhettem végre magamhoz az új, régóta vágyott aláöltöző nadrágomat (ez kb. egy felspécizett macskanadrág). Annyira örültem neki, hogy nagy hirtelen meg is bocsájtottam az öcsém néhány, az elmúlt 27 éve alatt ellenem elkövetett bűnét. Annyira azért észnél voltam, hogy ne bocsássak meg neki mindent, hátha kapok még tőle ezt-azt…