Felvidéki Toszkána II. - Sunflower Blues

Valaki múltkor azt kérdezte, hogy miért megyek ennyit, miért kell ennyit úton lennem. A válasz egyszerű: el kell mennem, hogy vissza tudjak jönni. Hogy újra és újra rá tudjak csodálkozni arra a tájra, városra, falura, házra, fára, bokorra, virágra, amit már ezerszer láttam, hogy újra a magaménak érezzem és újra felfedezzem. Hogy tanuljam a saját jövendőbeli állandóságomat, a saját szerepem és örökségem...

Viszont napraforgót sosem fogok tudni fotózni, egyszerűen sokkal magasabb ez a nyavalyás virág, mint én... Ráadásul a hülye motoroslány természetesen fekete ruhában veret be a napraforgó-erdőbe, ami után még a feje búbja is sárga virágpor lesz...