2009. szeptember 8., kedd

Western és motoros buli a Henrix-farmon, Császár

Mostanában édesanyám vigyáz hétvégénként az ágyhoz kötött nagyapámra. Ez önmagában nem lenne érdekes, de mindezt úgy, hogy iszonyatosan fél éjjel a falu szélén lévő házunkban. Ebből adódóan hétvégénként úgy járok bulizni, hogy éjjel mindig Bélára megyek aludni és anyámra vigyázni. Én, aki még egy kicsit félelmetes rajzfilmet sem mer megnézni… Szerencsére mire éjfél, hajnali egy körül bedübörgök a házunk elé, addigra annyira kimerülök attól, hogy végighisztizem magamban az utat, hogy már a kádban el tudnék aludni. Mert én meg az éjjeli motorozástól félek. Na jó, csak a sötétből elém ugráló állatoktól, de azoktól nem kicsit. Ettől függetlenül persze mindenhonnan éjjel motorozom haza…



A császári western farmon rendezett buli is azért tűnt számomra barátságosnak, mert az egyrészt közelinek tűnt, másrészt fellépett a Message Band is. Ezt a közelséget nagyon benéztem, de erről majd később.



A farm önmagában egy érdekes hely. Adott egy férfi, aki a motoros körökben szokatlan formájú oldalkocsis motorjai vált ismerté. Az indiánt, harci repülőt, majd sast ábrázoló oldalkocsik és a „stílusban” hozzájuk igazított motorok mellett nehéz volt elmenni megnyúlt arcvonások nélkül. Néhány éve azt vette a fejébe, hogy felépít egy korhű western farmot, amely terv kivitelezése lassan a végéhez közelít. Van minden, ami tehénpásztor-szájnak ingere, fából ácsolt épületek, víztorony, western múzeum, meg amit akartok.



Abban már nem vagyok biztos, hogy az 1800-as évek Amerikájában is tenyésztettek-e műgyanta tehenet és lovat, illetve a teraszról szokott-e távolba nézni egy szintén műgyanta indián, de lehet, hogy Cooper csak kifelejtette a Nagy Indiánkönyvből.



A buli programja is a témához igazodott, így majdnem spontán módon pisztolypárbaj alakult ki, majd nyilvános akasztásra került sor.



Gondolom a műsor része volt az a lovas lány is, aki vagy 50-szer ügetett fel a színpadra, majd le, át a nézőseregen át újra fel a színpadra. Látszott, hogy izgul amiatt, hogy esetleg valaki figyelmen kívül hagyja a produkciót, azért innen szeretném megnyugtatni, hogy MINDENKI látta.



Meséltem már Nektek, hogy imádom a régi üvegeket és bőröndöket is?



Na, az ominózus oldalkocsis motorkák



"Csináljatok már úgy, mint ha közötök lenne egymáshoz!"





Message Band énekese, akinek bár imádom a hangját, nem bocsájtom meg, hogy levágatta a hajat...



Jóvanna, mostanában hajlok a giccses képekre



Ha esetleg a cowboyok nem tudták volna, hogy hogyan kell teljes erőbedobással bulizni, akkor a motoros csajoktól megtanulhatták...





A koncertek végére besötétedett, ezért nagyon okosan kitaláltam, hogy nem kavirnyálok a falvak között Tata felé, hanem elmegyek Komáromnak a 13-as úton. Hát persze, így kereken 100 km-t motoroztam hazáig, vak sötétben. Nehogy túl jól érezzem magam útközben, először elkezdtem fázni, majd Ete és Csép között átsuhant a Mári kereke előtt egy rőt farok, amelytől kis híján egy kerékre kaptam a két és fél méter hosszú cruiserem. Komáromnál nem bírtam tovább, a benzinkúton behúztam a dzsekim szellőzőzsebeit, és előszedtem a hosszú ujjú kesztyűm, majd nyűgösen nekiindultam az előttem álló távnak. Kispannolt idegekkel, kimerevített szemekkel, enyhén behisztizve mantráztam magamban, hogy „nem ugrik az állatka, alszik az állatka, nem jön millarca elé állatka”. Az életben nem örültem ennyire, hogy Komárom és Esztergom közti szakaszon ennyi település van! A köztük lévő néhány házmentes szakasz természetesen szigorúan tele volt rakva az általam legjobban utált, „Vigyázat, vadveszély” nevezetű háromszögű táblával, én meg tudtam, hogy ezeket a szarvas dömpereket meg baromira nem érdekli, hogy én meg egy Wild nevű magazinnak csak élve tudok dolgozni…
Végül csak hazaértem. Később a Kurultajon mesélte egy nyergesújfalui srác, hogy azon a hétvégén Neszmélynél elütött egy szarvast kocsival…

1 megjegyzés:

kutya_zzr írta...

"A farm önmagában egy érdekes hely..."

ez így igaz.
:)

Blog Widget by LinkWithin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...